Az angol font Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának nemzeti pénzneme, és a világ legrégebbi törvényes fizetőeszközének számít.
|
A skót font nem külön pénznem, hanem csak a brit font egyik inkarnációja, amelynek értéke pontosan megegyezik. Valamennyi banknak joga van pénzt nyomtatni, de Skóciában csak hárman – köztük az országon kívül kevéssé ismert Clydesdale Bank – éltek a kiváltsággal |
Mennyit fontban
Bár az első érméket a Brit-szigeteken verték már az 5. században, a fontok és a penny története a Plantagenet-dinasztiába nyúlik vissza. 1158-ban II. Henrik király új szabványt adott ki a 925 ezüstből (vagyis 92,5% ezüstöt és 7,5% egyéb fémet, leggyakrabban rézet) tartalmazó érmékről, amelyek később hivatalos “ezüst” elnevezést kaptak.
Maga a “font” szó eredete nem teljesen világos. Az egyik változat szerint, akkor alakult a régi angol steorra ( „csillag”) azzal a kiegészítéssel, a kicsinyítő képző -ling. Másrészt – a hanzakereskedők becenevéből “húsvétok”, vagyis “keleti lakosok” (nem tévesztendő össze a “Gyűrűk Ura” húsvétjaival), amelyet III. Henrik 1260-ban hatalmas földeket adott London egy kereskedelmi közösség számára. Az érméket úgy verték meg, hogy pontosan egy font tiszta ezüstöt költöttek 240 egy filléres érme gyártására – ez a számítási mércé, amelyet a Hanza Szakszervezet szabványnak tekintett.
A “font” (font) szó a római libra pondo kifejezésből származik, ami “egyensúlyi súlyt” jelent. A második szó jött a nevét a súlymérték és a brit valuta, és az első – a nemzetközi szimbóluma a font £ (jött létre alapján a latin L betű, nem F, mint néhány néhány ok gondolkodni).
Font, shilling, guinea
1971. február 15-e nehéz időpont volt sok brit számára. Ezen a napon vezették be hivatalosan a tizedes pénzrendszert, amelyben a font fontot 100 bázisegységre, fillérre osztják. Előtte a duodecimális rendszer csaknem ezer évig volt érvényben: a fontot 20 fillérre osztották, a shillinget pedig 12 fillérre (240 fillérre a fontban). Ezenkívül különböző időpontokban voltak fingás, félpenny, fillér, félig faggyú, termelő, florin, félkorona, korona és guinea. A legkisebb érme egy fing volt – negyed fillér, négy fillér egy rügyért, két fillér egy florinért, öt fillér egy koronáért.
Az egy font aranyérmét szuverénnek nevezték el az eredetileg rajta ábrázolt uralkodó (szuverén) után. A papír fontok pedig szlengbe léptek be quid- ként – vagy a latin quid pro quo ( quid pro quo ) kifejezés miatt, vagy azért, mert az olasz bevándorlók a 19. században úgy hívták őket, hogy hasonlítottak a natív érmeikre scudo (scudo) .
Történelmileg a brit monetáris rendszer legnagyobb egysége a guinea volt – egy aranyérme 21 fillérnek felel meg, és nevét az Afrikai-Guineából hozott aranynak köszönheti. A 19. század elején a guinea megszüntette forgalmát, de értékmérőként maradt (1,05 font). Eddig a guineaiak meghatározták a tekintélyes fogyasztású termékek árát, és fogadást kötöttek a versenyekre.
Font minden ízléshez
1694-ben megalapították a Bank of England-t, hogy támogassa a brit haditengerészetet a Franciaországgal folytatott háborúban. Ugyanebben az évben bocsátotta ki az első bankjegyeket, amelyeket kezdetben kézzel töltöttek ki.
Ma a Bank of England a font fontjainak kibocsátásának központja, de nem az egyetlen. Három skót és négy észak-ír bank engedélyezheti saját fontjainak kibocsátását. A koronaföldek és a brit tengerentúli területek is font fontjukkal egyenlő fontot nyomtatnak. Az Egyesült Királyság bankrendszerének belső könyvelési céljaira 1 millió és 100 millió font bankjegyeket bocsátottak ki, a jelenlegi forgalomban 5, 10, 20 és 50 font bankjegyek vannak.
FOTÓ: GETTY KÉPEK (1)
Az anyag az “Around the world” magazinban jelent meg, 2021. február 1
